Red Lion Pub, Szentendre

Látott Ön már Kék Oroszlánt? Zöldet? Alpakát? Tündér Lala Szentendrén kalandozott, beszámoló alant.

A helyzet úgy adódott, hogy tegnap Szentendrén kötöttünk ki, az óváros persze bájos volt, mint mindig, a levegő csípős, a lépcsők kerengői sötétek, ha az egészségügyi megfontolásokat vesszük figyelembe, nyilván tavasszal érdemesebb kimenni, bármily édes hangulatú is Szentendrének ez a megmaradt, talpalatnyi múlt-vidéke nulla fok körül is. Benéztünk a Dorotheába, ebbe az eldugott, provanszál stílusú zsákutca-kávéházba, a csöppnyi tér tömve volt fiatalokkal, mellesleg nem túl szimpatikus populációval, szóval tovább kergetőztünk a macskaköveken, amíg valami olyan illetőséget nem találtunk, ami tíz után is nyitva tart, így fő szezonon és a fő téren kívül.

Egy alagsori játékgépes borozó kihagyása után találtunk rá a Szerb utca sikátorában az ablakaiba vörös üvegoroszlánokat applikált

pubra, amit bármily meglepő, Vörös Oroszlán Étterem és Sörözőnek hívnak, vagy, ahogy angolszászosabbul menő, Red Lion Pubnak. A belső tér igényes kialakítású, a zöld dominál, a szegecselt-húzott bőr fotelok, a barna fa, és a zöldes-ezüstös selyemtapéta. A kiszolgálás figyelmes, a kiszolgált étel már kevésbé. Csípős csirkeszárny mellett döntöttünk, kéksajt mártogatóval és angol zellerrel, ha már itt vagyunk, ugye, meg ez a kreáció amúgy is megér nekünk 1250 pénzt. A zeller elmaradt, helyette kábé két karika uborka, pár cikk paradicsom, és három darab póréhagyma érkezett, valami fetasajtos, jellegtelen trutyiba ácsolva.

Szóval kéksajtmártás is nuku. A csirkeszárny viszont jött, enyhén csípett, egész jól ropogott, de ez a dolog mély sajgást okozott szívünkben, mert urambocsá’ legalább szólnának előre, hogy nincs raktáron az, amit kérünk, mielőtt felszolgálják azt, amit egyáltalán nem kívántunk fogyasztani. Ez a tipikusan magyar, sunyi mentalitás megkeseríti az ember vacsoráját, és ha már nem azt kapunk, amit kértünk, és nem is figyelmeztettek előre, a minimum lett volna, hogy az ételt nem számolják fel. A többi jelenlévő fogyasztásai: „tapas”-tál: igen korrekt áron (talán 1050) egy baromi nagy tál padlizsán + avokádó (fura színben) + az előbb ismertetett fetakrém sok (szendvics) zöldséggel és pirítóssal, nem túl jó állagú kenyérből. Borjúpörkölt tojásos galuskával: enyhén rágós borjúhús, kellemes kifőzde jelleggel, otthon jobbat főzök, de ízre még jó állapotban. A hely egyébként nyilván konvencionális, nem épp gasztronómiai magaslatokat döngető könyhát visz, árai Szentendrének megfelelően inkább borsosak, a szabályt erősítő kivételekkel egyetemben. A palacsinta nem túl édes (ez rendben) vaníliás krémmel töltve, fagylalttal dobozból, meggyel (szemlátomást talán befőtt). A hangulat egyébként jó volt, köszönhetően a magyar kártyának, a tágas asztalnak, és annak, hogy záróra (éjfél) után sem rakják ki az embert. A hely szellőzése nem volt teljesen megoldott, a füst némiképp állt, főleg a középső részen, de lehet, hogy csak nem kapcsolták be a szemlátomást kiépített szellőző-rendszert. A melange-zsal pedig semmi baj nem volt, a belvárosi árak alatt érkezett (350), és jót tett a hideg estében.

Cím: Red Lion Pub
2000 Szentendre
Szerb u. 2/b
Telefon: 26-318 607, 30-959 0509
Nyitvatartás: 10 - 12

(P.s: a képeket a netről lopkodtuk, bocsi)