58-as kisvendéglő Zugligetben

sugárút vendégposztja:


Van valami mitikus és nem evilági Budapest első és mára már megszűnt villamosvonalának házában, kiváltképp télen, amikor az esti sötétségben az ember egy Grimm-mesében érzi magát, ő a magányos utazó, aki otthonra talál a csodacsipke erdei házikóban. Legutóbbi ottjártunkkor forralt bort és az akkor éppen fellelhető kínálatot fogyasztottuk, tehát sajttal-tejföllel bőven megszórt friss lángost és palacsintát. A tél közepén, amikor már csak pár lakóautó didergett a kemping fái között. És ott bent, a piros kockás abroszok és faragott asztalok között az ember védettséget érez, mintha Budapest nem is az a Budapest lenne, amit már megszokott és ismer, amitől felfordul a gyomra, és ami a társadalom tucatnyi – mit tucatnyi – ostoba ragadozójának szagától bűzlik.

Most viszont jön a tavasz, zöldül majd az erdő, s tavasszal-nyáron a csipkeház kertje tökéletesen alkalmas sörözésre, esténként ódivatú – és mennyire jó volt az a divat – szerelmi vallomásokra, édes levegővel váltva fel a bőrt, tüdőt és elmét rohasztó belvárosi szmogot. Ilyenkor kempingként is működik a hely, a teraszokon sátrat lehet verni, a parkolóban lakóautók sorakoznak, s már-már egy Móricz regénybe képzeli magát a magányos utazó, annak van ilyen megfoghatatlan, örökszagú atmoszférája. A ház hagyományőrzéssel is vár, itt-ott régi eszközök, fényképek, az udvar télen korcsolyapályává alakul, szüretkor meg szőlőtaposás folyik, no meg a bor. Összhangban van itt minden.

A közelben egyébként van még egy, szinte teljesen ugyanilyen épület, egy saroknyira lejjebb, közvetlenül az autóút mentén. Szemlátomást elhagyottan, kihasználatlanul és kihasználhatatlanul áll betört ablakaival, amelyek közül egy mögül egyszer fényt láttunk kiszivárogni.

Cím: Budapest, XII. kerület
Zugligeti út 101.
térkép

honlap: www.58.hu

(a bejegyzés illusztrációit a netről lopkodtuk)

Zugliget reloaded (II. rész)

Újabb sugárút vendégposzt:

No, utána néztünk egy kicsit a dolgoknak, és Alexejevics Zugligeti barangolásai között rátaláltunk a már említett „még egy” házra, igen, a régi lóvasút végállomásról van szó. Azon nem történt olyan átépítés, mint a jelenlegi kisvendéglőn, épp ezért még inkább mesebeli (svájci stílus) hangulata lenne, amennyiben nem pár centire füstölnének tőle az autók. (Autóutak áthelyezését pedig mint tudjuk tiltja az Eredendő Törvény.) Alexejevics nagyon helyesen háborog az ellen, hogy épített – és milyen – örökségünket a nullába veszik, és a béka segge alatti szinten enyészik majd el a semmibe. Az 58-as kisvendéglő ettől függetlenül bájos hangulatú, öröm, hogy még megvan és virágzik, pusztán a jó szándéknak köszönhetően, még ha nem is teljesen a századforduló békebeli polgárvilágának képéhez hasonlatosan. Nem messze tőle, totálisan körbekerítve található a Fácán. A grandiózus épületből alig látszik valami, kiváltképp, ha az ember rövid, szóval alacsony. A kerítésen nem lehet átlátni, tisztára mint az Oscar Wilde-mesében, amikor az ember tudja, hogy belül valami csodát találna, de a szemetek meg kirekesztik. A fogadó egykoron Zugliget szíve volt, ide jártak a kirándulók megvendégeltetni és fogadtatni magukat, az 1850-es évek közepén épült, Hild József tervei szerint. Az ember nagyon el bírja képzelni, ahogy a jó erdei levegőben, a fák árnyai alatt hűsöltek a napernyős kisasszonyok, fröccsel hűtötték magukat a férfias férfiak, no meg a művészvilág legszebbikei. Az épületet aztán, komcsikhoz illő módon, funkciójának tökéletesen megfelelő pozíciókkal ruházták fel (kollégium, határőrség(?)) az ízlés fogalmát hírből sem ismerő nyomorultak, a rendszerváltás után pedig egy bank szerezte meg, amely annak rendje és módja szerint le is akarta bontatni a műemléket. Fogalmunk sincs, mi lehet a jelenlegi sorsa, csak áll és enyészik valószínűleg, a soha napjáig, vagy egy újbóli de-jó-lesz-egy-cuki-wellnes-központunk (a helyén) akcióig. A Fácán újbóli bekapcsolása a vérkeringésbe azonban érzésünk szerint magával hozná a környék régi fényének újbóli ragyogását, de ha azt nem is, hát a pislákolást mindenképpen.

(előző rész)
Többet-jobbat itt: alexejevics.fw.hu/zugliget